Néhány havonta mindig felbukkan valaki egy autós fórumon, aki felfedezi, hogy egy kinézett modell egy másik országban feltűnően olcsóbban szerepel a hirdetésekben, elvégzi az átváltást, majd diadalmas posztot ír arról, hogyan spórol meg több ezret azzal, hogy saját maga importálja az autót. Szinte senki sem jön ki jól a végén, amint az autó megérkezik. Éveken át figyeltem ezt a mintázatot a hirdetéseinkben, és a magánvásárlói importozás az egyik legmegbízhatóbban túlértékelt ötlet a használtautó-piacon.
Ez erős állítás, úgyhogy pontosítsam, mire gondolok. Nem a nagy tételben importáló kereskedőkről beszélek, sem azokról a specialistákról, akik valóban ritka autókat mozgatnak át határokon üzletszerűen. A magánvásárlóról beszélek, aki egy hirdetési oldalon árrést lát, papíron kiszámolja a szállítást, és arra jut, hogy az árkülönbség ingyen pénz. Szinte soha nem az – és ennek strukturális, nem véletlenszerű oka van.
Az árrés, amit látsz, nem az árrés, amit kapsz
A határokon átívelő árkülönbségek valósak. Az adatbázisunk 73 régiót és 1,1 millió élő hirdetést fed le, és a piacok közötti szórás óriási – önmagában Franciaország 67 569 hirdetést hordoz, Japán 61 940-et, az Egyesült Arab Emírségek 59 393-at, Svédország pedig 28 017-nél áll. Az ehhez hasonló mély piacok azért léteznek, mert a helyi kínálat, az adózási rendszerek és a vásárlói szokások országonként drasztikusan eltérnek. Egy adott márkával elárasztott piacon egyszerűen alacsonyabb lesz az adott márka ára, mert az eladók nem néhány tucat, hanem több ezer szinte azonos hirdetéssel versenyeznek egymással.
Ez viszont pontosan azt jelenti, hogy ez a probléma az arbitrázsra vadászó vásárló számára: az árkülönbség azért létezik, mert a helyi piac szerkezete ilyen, és ennek a szerkezetnek a nagy része az autóval együtt utazik tovább. Behozatali vám, a célországban újraszámított áfa vagy forgalmi adó, a helyi kibocsátási és biztonsági előírásoknak való megfelelés és honosítás költsége, fuvarozás, tengeri vagy szárazföldi biztosítás, kikötői vizsgálat, az "első forgalomba helyezés" alapján számított regisztrációs díj, amely figyelmen kívül hagyja azt a kor szerinti kedvezményt, amiért – gondoltad – fizettél – mindez visszakerül a határ másik oldalán. A fórumtéma ritkán veszi számba mindezt a diadalmas számolgatás előtt.
Íme, nagyjából hol szokott elcsúszni ez a számítás, a vásárlók által leggyakrabban kergetett kategóriák visszatérő mintázata alapján:
| Költségtétel | Miért marad ki a vásárlók számításából |
|---|---|
| Behozatali vám / áfa | Gyakran a célországban megállapított értékre számítják ki, nem arra, amit ténylegesen fizettél – néha teljes újautó-kulccsal |
| Honosítási átalakítás | Fényszórók, kibocsátáscsökkentő szett, sebességmérő mértékegysége, esetenként teljes újrahonosítás |
| Fuvar + biztosítás | Konténeres vagy RoRo szállítás plusz tengeri fedezet, még azelőtt kifizetve, hogy az autót egyáltalán látnád |
| Árfolyam-elmozdulás | Hetek telnek el az ár megállapodása és az utalás között; egy gyengülő helyi árfolyam eltünteti a "kedvezményt" |
| Helyi garancia-/szervizmúlt hiánya | Nincs kereskedői hálózat, nincs helyben elismert szervizmúlt, a viszonteladók ennek megfelelően levonnak az árból |
| A saját időd | A vámkezelés és az ügyintézés rendszerint hetekig, nem napokig tart |
Ha ezek közül hármat-négyet egymásra rakunk egy olyan autónál, amely a hirdetési oldalon mondjuk 15–20%-kal olcsóbbnak tűnt, a kedvezmény jellemzően eltűnik, mire az autó túljut a vámon – néha egyenesen negatívba fordul.
Amikor az arbitrázs tényleg működik
Túlzás lenne azt állítanom, hogy ez soha nem működik, és azoknak, akik vitatják a "csak vegyél helyben" elvet, néhány esetben igazuk van.
Működik, ha az autó egyszerűen nem létezik a hazai piacon – egy JDM sportmodell, egy megszűnt felszereltségi szint, egy olyan verzió, amelyet itthon soha nem árultak. Ilyenkor nem egy hazai árral versenyzel, hanem a hozzáférésért fizetsz, és a hozzáférésnek jogosan van felára.
Működik azoknak is, akik amúgy is költöznek, és egy már meglévő autójukat szállítják a költözés részeként, nem kifejezetten arbitrázs céljából vásárolnak – a fuvarköltség így is, úgy is felmerült volna.
És megbízhatóan működik a profiknak: azoknak a kereskedőknek, akik öböl-menti (GCC) specifikációjú terepjárókat exportálnak másodlagos piacokra, vagy azoknak az exportcégeknek, amelyek egy egész régió hirdetéskészletét készletként kezelik, nem darabonként vásárolt egyedi autóként. Nagy tételben vásárolnak, vámkapcsolataik és rögzített honosítási folyamataik vannak, amelyek a fix költségeket több tucat egységre osztják szét, és pontosan tudják, melyik vámtarifa vonatkozik rájuk, még mielőtt utalnának egy dirhamot is. Ez üzlet, üzleti gazdaságtannal. Az a magánvásárló, aki ezt egyszer csinálja meg, teljes áron fizeti meg mindazokat a fix költségeket, amelyeket egy profi egy egész konténerrakományra oszt szét.
Mit mondanék valójában annak, aki egy "olcsóbb" külföldi hirdetés után fut
Először a célországban jelentkező teljes költséget árazd be, ne a hirdetési árat. Szerezd meg a vámtarifát és a honosítási követelményeket a saját országod vámhatóságától, még mielőtt beleszeretnél egy hirdetésbe – ne egy fórumbejegyzésből, amely rendszerint egy évvel elavult, és olyasvalaki írta, aki egy kedvező kivétellel élt. És ha a külföldi hirdetést kizárólag a feltüntetett ár teszi vonzóvá, számolj azzal, hogy az árrés eltűnik, amint megérkezik a számla mindenről, ami még hátravan. Ha ez után is olcsóbb marad, akkor valódi jó üzletet találtál. A legtöbbször azonban csak egy drágább módját találod meg ugyanannak az autónak, amit a szomszéd utcában is megvehettél volna.
