Négy hét, amíg Európa használtautó-térképe kirajzolódott

A legtöbb napon nyitva tartok egy táblázatot, amely csupán a régiónkénti hirdetésszámot mutatja, csökkenő sorrendben. Csúnya — semmi formázás, tizenkét oszloppal szélesebb, mint a monitorom –, és mégis ez az első dolog, amit reggelente megnézek, még kávé előtt, még a crawler-naplók előtt. Az idei év egyik szakaszában végignéztem, ahogy négy európai piac vékony, egyenetlen adatfolyamokból valóban sűrű adathalmazzá válik, egymás után, és mindegyik tanított valamit, amire nem számítottam azzal kapcsolatban, hogyan mozognak valójában a használt autók az adott országban. Ez az a napló, nagyjából időrendben.

Első hét: Franciaország, és a szám, ami nem akart megnyugodni

Franciaország áll jelenleg a régiós táblázatunk élén – 67 569 hirdetéssel, megelőzve Japánt (61 940) és jó előnnyel az Egyesült Arab Emírségeket (59 393) is. Ez nem elhanyagolható különbség. Amikor először láttam, hogy Franciaország lehagyja Japánt, azt hittem, ez valamiféle crawl-hiba, egy forrás dupla számolása vagy egy scraper, amely ugyanazt az oldalt tölti le újra és újra. Nem erről volt szó. Franciaországban egyszerűen szokatlanul mély és szétaprózott kereskedői hálózat működik – kis független telepek, márkakereskedések, apróhirdetési oldalak, amelyek sosem konszolidálódtak úgy, ahogyan a brit vagy a német portálok esetében történt. Minél több forrás, annál nagyobb rész látszik a hosszú farokból az adatfolyamunkban, Franciaország hosszú farka pedig valóban hosszú.

Ami meglepett, az nem az összesített szám volt, hanem az, mennyire stabil maradt hétről hétre, miután a források beálltak. Japán számai az exportcsarnoki aukciós ciklusokkal együtt mozognak. Az Egyesült Arab Emírségeké a kiköltöző külföldiek naptárával. Franciaország csak ott van, egyenletesen, mint egy piac, amely nem vár semmire.

Második hét: Csehország nehezebbnek bizonyul, mint kellene

Csehország 36 113 hirdetésnél állt meg, megelőzve Belgiumot (35 670) és Kanadát (33 455) – két olyan gazdaságot, amely többszöröse a méretének. Ennél a összehasonlításnál tovább elidőztem, mint ahogy szeretném bevallani. Kanada népessége közel négyszerese, és ehhez mérhető autópiaca van; papíron egy tízmillió-fős országnak el kellene tűnnie mellette.

Mégsem tűnik el, és az ok olyasmi, amit korábban is sejthettem volna: Csehország nemcsak a cseheknek ad el autókat. Régóta újraexport-folyosóként funkcionál a kelet és dél felé tartó használt német autók számára – egy piac, amely egyszerre fogyaszt és továbbenged. Minden hirdetés, amely megjelenik nálunk az adatfolyamban, egyszerre belföldi eladási jelölt és exportjelölt, és az eladók is tudják ezt; látszik abból, hány hirdetéshez tartozik német rendszámmal fotózott kép, vagy szerepel benne a „TÜV neu” kifejezés akár egy .cz oldalon is. Egy tranzitforgalomra épülő piac egy táblázatban pontosan úgy néz ki, mint egy piac, amelynek túlméretezett étvágya van. Pedig nem az. Egy kapu.

Harmadik hét: Portugália, és egy piac, amely idősebbnek tűnik, mint amennyi

Portugália 31 909-nél zárt – nagyobb, mint Kanada, nagyobb, mint Skandinávia legtöbb országa összesítve. Ami itt feltűnt, az nem a szám volt, hanem a mögötte lévő állomány szerkezete. Ha a portugál hirdetések medián évjáratát összevetjük mondjuk Svédországéval, Portugália érezhetően idősebb irányba tér el. Portugália történelmileg olyan hely, ahol a gazdagabb észak-európai flották – Németország, Franciaország, a Benelux-államok – kiöregedő autói landolnak, miután túljutottak azon a ponton, ahol az első piaci vevő még szívesen tartaná őket, de még bőven rendelkeznek hasznos élettartammal egy második tulajdonos számára. Ugyanaz a dinamika ez, amely globálisan is sok határokon átívelő használtautó-mozgást formál, csak itt egyetlen EU-folyosóba sűrítve, ahelyett hogy egy óceánon átívelne.

Ezt magamban „importlecsapódási piacnak” neveztem el, nem túl elegánsan, de megragadt. Az adathalmazunkban minden ország kap egy karaktert, ha egy hétig a számaival üldögélünk. Portugáliáé: azt vesszük át, amivel az észak végzett, és ezzel jól vagyunk.

Negyedik hét: Svédország, és a kilógó adat, amely akkor állt össze, amikor eszembe jutott a Volvo

A sorozat Svédországgal zárult, 28 017 hirdetéssel – ez kevesebb, mint a többi nyers szám, ami egy tízmilliós lakosságú ország esetében érthető, de a benne rejlő márkaeloszlás nem hasonlít semmi máshoz a top tizenkettőnkben. Sehol máshol nem húz egyetlen belföldi márka olyan gravitációs erővel, mint a Volvo a saját hazai piacán. Nem úgy domináns, ahogy a Toyota domináns globálisan (91 730 hirdetés a teljes adathalmazunkban, még mindig a legnagyobb márka, amit követünk) – hanem úgy domináns, ahogy egy hazai csapat domináns: érzelmileg, generációkon át, ami egy makacs árpadlóként jelenik meg a viszonteladási áraknál, amit hasonló korú Fordok és Opelek ugyanezen a piacon nem kapnak meg.

Egy kollégám megkérdezte, miért fektettünk ugyanannyi crawl-büdzsét egy tízmilliós országba, mint egy hatvanmillióssá. Jogos kérdés. A válasz az, hogy a piaci textúra nem skálázódik a népességgel – Svédország használt-Volvo kultúráját a saját alapján érdemes modellezni, nem pedig egy általános „északi országok” kategóriába gyömöszölve.

Az, aminek nem kellett volna ott lennie

Valahol a harmadik héten, egy folyton időtúllépést produkáló portugál forrást üldözve, véletlenül az ingatlanos oldalunkon kötöttem ki – rossz fül, ugyanaz a bejelentkezés. Japán ingatlanhirdetés-adatfolyama csendben 588 644 hirdetésre duzzadt, messze lekörözve mindent mást ebben a vertikumban összesítve is (Egyiptom, Németország és Srí Lanka mindegyike alacsony ezres nagyságrendben áll). Semmi köze az autókhoz. Azért említem, mert ez az a fajta dolog, amit csak úgy vesz észre az ember, ha nap mint nap benne van az adatokban: a vertikumok egyenetlenül nőnek, lökésekben, általában épp akkor, amikor valami egészen mással foglalkozunk.

Amit ez a négy hét valójában megtanított

Ha egymás mellé tesszük a négy európai piacot, a tanulság nem a méretről szól. Arról szól, mi fújja fel a számot, és mit rejt el a szám.

Négy ország, négy különböző oka annak, hogy a száma pont olyan, amilyen, és ezek közül egyik ok sem volt látható magából a számból. Ez az, amire senki nem figyelmeztet ebben a szakmában: a táblázat megmondja, mennyi, de neked akkor is ki kell derítened, hogy miért – piaconként, hétről hétre, általában véletlenül.