Íme, hol állunk ezen a héten: 1 108 535 élő autóhirdetés, 73 régióban, 1 375 forrásból gyűjtve. A Toyota vezeti a márkák listáját 91 730 hirdetéssel. Valahol lejjebb, a hatodik és hetedik helyen pedig a Ford áll 52 982 hirdetéssel, a Kia pedig 52 928-cal.
Ez 54 autónyi különbség. A két márka összesített 105 910 hirdetéséből az 54 semmiség — a közös állományuk mindössze 0,05%-a, jóval a napi ingadozás mértékén belül, ahogy a hirdetések felkerülnek és lekerülnek több mint ezer oldalon. Ha holnap újra végigkaparnánk ugyanezt a két márkát, a sorrend akár meg is fordulhatna.
Ennek a számnak szeretném szentelni ezt az írást, mert az ösztönös reakció az, hogy érdekességként kezeljük — vicces egybeesés, felejtsük el, lépjünk tovább —, és szerintem nem az. A Ford és a Kia annyira különböznek egymástól, amennyire két tömegpiaci autógyártó csak különbözhet. Az egyik 120 éves, identitását a teherautókra és az amerikai autópályákra építette, és az elmúlt évtizedben fokozatosan megszabadult a szedánjaitól. A másik 1994-ig egyetlen autót sem adott el az Egyesült Államokban, hírnevét a garanciákra és az értékálló árazásra alapozta, és ugyanezen évtized alatt vált komolyan vehető elektromosautó-szereplővé. Nem ugyanazokért a vásárlókért versengenek, nem osztoznak formatervezési nyelven, és a globális újautó-eladási volumenük sem áll közel egymáshoz — a Kia egy adott évben nagyjából a Ford eladásainak felét tudja felmutatni. Akkor hát miért végeznek majdnem ugyanott egy élő hirdetési adathalmazban?
Nem a márkákról van szó. A térképről van szó.
A használtautó-hirdetések száma egy adott pillanatban három dolog eredménye: hány autót adott el a márka történelmileg az adott régiókban, milyen sokáig tartják meg a tulajdonosok, mielőtt továbbadnák őket, és mekkorák ezek a régiók az adathalmazunkban eleve. Ha ezek közül bármelyik változik, a szám is mozdul. És éppen ez a harmadik tényező — nem a márkaerő, nem a gyártási minőség, nem a formatervezés — magyarázza a legtöbbet ebben az esetben.
A Ford hazai piaca az Egyesült Államok. Az adathalmazunkban az USA jelenleg 48 127 hirdetésnél tart — ami valós szám, de csak az ötödik legnagyobb régió, amelyet nyomon követünk, Franciaország (67 569), Japán (61 940), az Egyesült Arab Emírségek (59 393) és Dél-Korea (55 034) mögött. A Kia hazai piaca Dél-Korea. Dél-Korea pedig az adatainkban majdnem 7000 autóval megelőzi az Egyesült Államokat.
Ez az a részlet, amely átkeretezi az egész összehasonlítást. A Ford egy olyan hazai régióhoz van kötve, amely a jelenlegi bejárásunkban viszonylag vékonyan van lefedve. A Kia — és testvérmárkája, a Hyundai — egy aránytalanul mélyen lefedett hazai régióhoz kötődik. Egy koreai piaci hirdetés pontosan ugyanannyit számít, mint egy amerikai, amikor egy globális márka összesített számát adjuk össze. Így egy kisebb globális eladási lábnyommal, de sűrűn lefedett hazai piaccal rendelkező márka papíron úgy nézhet ki, mintha egyenrangú lenne egy sokkal nagyobb lábnyomú, de vékonyabban lefedett márkával.
| Márka | Globális hirdetések | Hazai régió | Hazai régió hirdetései |
|---|---|---|---|
| Ford | 52 982 | USA | 48 127 |
| Kia | 52 928 | Dél-Korea | 55 034 |
| Hyundai | 60 937 | Dél-Korea | 55 034 |
A Hyundai számai alátámasztják ezt. Ő a Kia vállalati testvére, ugyanabban az országban gyártják, a világ nagy részén átfedő kereskedői hálózatokon keresztül értékesítik — mégis 8009 hirdetéssel megelőzi a Kiát, a közös hazai bázis ellenére. Vagyis a dél-koreai hatás sem magyaráz meg mindent; márkaspecifikus tényezők (a Hyundai szélesebb SUV-kínálata, hosszabb európai jelenléte) továbbra is elválasztják a kettőt egymástól. Ez egy padló, nem egy mennyezet.
Ezt a ranglistát inkább megszokásból nézem meg szinte minden reggel, mintsem szükségből — az első öt hely ritkán mozdul hétről hétre. Éppen egy csendes keddi napon vettem észre, hogy a Ford és a Kia immár harmadszor cserélt helyet egy hónapon belül, mint két úszó, akik egy ujjbegynyi előnyért versengenek folyamatosan.
Mit jelent ez, ha éppen összehasonlítod őket
Mindez nem azt jelenti, hogy a Ford és a Kia egyenértékű használtautó-vétel lenne — nem azok, és a használtautó-piaci gazdaságtanuk is jelentősen eltér. A Ford USA-súlyú állománya inkább a teherautók és nagyobb SUV-ok felé billen, hosszabb tulajdonlási ciklusokkal és — kifejezetten az F-150 esetében — híresen erős viszonteladási értékkel, még úgy is, hogy a márka teljes szedánkínálata gyakorlatilag eltűnőben van. A Kia dél-koreai-súlyú állománya átlagosan fiatalabb korosztály felé billen — a márka megbízhatósági és értékállósági híre újabb keletű, így a hirdetett autók nagyobb hányada 2015 utáni gyártású, ami szorosabb értékvesztési görbékben mutatkozik meg azokban a modellekben, amelyeket az árbecslő predikcióink betanítására használunk.
Ha egy használt Ford és egy használt Kia között döntesz ugyanabban a méretkategóriában és árszegmensben, a hirdetésszámok közötti egyenlőség szinte semmit nem árul el arról, hogy melyik a jobb vétel. Amit viszont elárul, az valami mást mond arról, hogyan olvassunk bármilyen márkarangsort, amit egy hozzánk hasonló — vagy bárki más — adathalmazából látunk: a szám legalább annyira a földrajz, mint a népszerűség terméke. Mielőtt arra a következtetésre jutnál, hogy egy márka "nagyobb", mint egy másik, érdemes megkérdezni, mely régiók végzik éppen a számolást.
